Beszámoló
„Az élmény bennünk van, de nem a miénk”
Beszámoló Merényi Márta „Test és trauma” előadásáról
Merényi Márta pszichiáter, pszichoanalitikusan orientált pszichoterapeuta, tánc- és mozgásterapeuta volt az előadója május 24-én a Magyar Pszichológiai Társaság és a Magyar Pszichoanaklitikus Egyesület közös Pszichológiáról Mindenkinek programján. Az ELTE PPK Kazinczy utcai terme megtelt ezen a májusi szerda estén, a test és trauma témaköre nyilvánvalóan sokakat érdekelt.
Merényi Márta elmondta, hogy az előadás témája abban a felismerésben gyökerezett, hogy a trauma és a test szorosan összekapcsolódik, és többek között arra a kérdésre kereste a választ, hogy hogyan lehet azt kezelni, amikor a pszichoterápiában megjelenik.
Az előadás bevezette a közönség számára a pszichotrauma fogalmát, majd bemutatta azt, hogy mi segíti a megküzdést, s mit jelent a disszociáció. Az előadó egy eseten keresztül érzékeltette, hogyan jelenik meg a terápiás kapcsolatban a trauma, a disszociáció. A test fenyegető és kiszámíthatatlan lesz a traumatúlélő számára. A testérzetek ijesztőek, elidegenedik a testtől, az üresség élménye, az életteliség, a valódiság érzése sérül vagy hiányzik. Traumatúlélőknél jellemző lesz az önsértés, evészavar, függőség.
Merényi Márta hangsúlyozta, hogy a traumatúlélő számára az élményfeldolgozás módosul, tehát az érzelmileg megterhelő eseményekben nehezebben reagál. Vagyis nem integrálható az élmény – ahogyan megfogalmazta: „az élmény bennünk van, de nem a miénk”.
Az előadás kitért a kora gyermekkori traumatikus élmények (ACE) jelentőségére is. Az előadó elmondta, hogy a korai gondozói környezet és a testélmény összekapcsolódik, s ez a korai kapcsolati mintázat jelen van a terápiás térben. A korai élmények jellegzetes mintázatokká alakulnak. Ismertette a leggyakoribb traumatikus tapasztalatokat úgy mint, az érzelmi elárasztás vagy figyelmen kívül hatás (egyszerre túlaggódó és elhanyagoló), a fizikai elhanyagolás, a szexuális és fizikai bántalmazás.
A traumatikus tapasztalatok átírása két irányból közelíthető meg: fentről le pl. pszichoanalitikus pszichoterápia segítségével vagy lentről fel pl. rendszeres mozgás, jóga által.
Ezután Merényi Márta áttért annak bemutatására, mindez hogyan jelenik meg a terápiás térben, illetve hogyan hat a terapeutára. Hangsúlyozta, hogy az egyik legfontosabb az, hogy a terapeuta érzelmileg és fizikailag rendelkezésre álljon, új kapcsolati tapasztalati utat hozzon létre, s ezáltal segítse a pácienst saját érzéseinek felfedezésében.
Mégis, az átélt érzet hogyan válik a tudatosítás jelen idejű élményévé? Egy eseten keresztül nyert a közönség bepillantást a pszichodinamikus mozgás és táncterápia technikájába. Márta hangsúlyozta, hogy a traumatikus élmény átírása mindig magában foglalja a testélmény változását, az egyén visszakapja önmagát, újra tud kapcsolódni. A terapeuta testi figyelme, a testérzeteivel való közvetlen kapcsolat fontos a folyamatban.
Az előadás a TünetEgyüttes rövid filmrészletével zárult, amelyben Fahidi Éva élettörténete került megjelenítésre ahogyan verbális és testi interakcióba kerül fiatal énjével.
A közönség számos kérdést tett fel, amely bizonyította az érdeklődést és az elhangzottak megértését. Habár rövidnek tűnt az idő, ami a rendelkezésre állt, mégis olyan tisztán, érhetően átadott átfogó tudást kaphatott a közönség, amelyben alkalma volt a téma és a módszer mélységeinek megértésére. A tudományos ismeretterjesztés nehéz műfaj, de Merényi Márta autentikussága és az előadás tartalmassága ezt tökéletesen megvalósította.
Kaló Zsuzsa
Habilitált egyetemi docens, ELTE PPK
Szakmai-tájékoztatási titkár, MPT
Időpont: 2023. május 24. 18.00– 19.30
Helyszín: az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának Kazinczy utcai épülete, földszint 4. terem (1075 Budapest, Kazinczy utca 23–27.)
Előadó: dr. Merényi Márta, pszichiáter, pszichoanalitikusan orientált pszichoterapeuta, mozgás- és táncterapeuta
A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület és a Magyar Pszichológiai Társaság együttműködésében szervezett „Pszichológiáról mindenkinek” programsorozat következő előadásában arról a fájdalmas és nehéz kérdésről lesz szó, hogy milyen nyomokat hagy testünkben a lelki vagy fizikai abúzus, hogyan küzdünk meg a traumával. Ehhez kapcsolódva példákon keresztül lesz látható, ahogy hozzájárul az egyéni, valamint a mozgásterápia a testi és lelki integritás eléréséhez.
Az orvostudomány, a filozófia, a lélektan, az antropológia, a művészet és a társadalomtudományok más és más kontextust kínálnak a testi folyamatok értelmezésére. Az előadásban a lélektan, ezen belül is a kortárs pszichoanalitikus fejlődéselméletek által kínált szempontokról lesz szó. A megélt test a közvetlen tapasztalás hordozója: „hús-vér valónk”, azaz létező, eleven, tapasztaló test. A testélményt befolyásolják az érzelmektől áthatott, testünkkel kapcsolatos fantáziáink, belső képeink. A testben rejlik a másik emberhez való hangolódás, kapcsolódás képessége, illetve a test a kultúra és a társadalom által meghatározott testjelentéseket is közvetíti.
A trauma következében kialakuló tünetek a trauma erején kívül nagyban függenek a személy megküzdőképességétől, másképp fogalmazva a lelki immunitásától (az ún. rezilienciától), és a traumát követő társas támogatás meglététől. A stresszt okozó helyzetekben a személy egy határig képes tájékozódni, cselekedni, „megőrizni a lélekjelenlétét”. A traumatizáció azt jelenti, hogy az egyén érzelmi és kognitív feldolgozó képessége túlterhelődik, aminek következtében súlyos testi és pszichés tünetek alakulhatnak ki.
Ahhoz, hogy a patológiás folyamatokat megértsük, először nézzük meg, milyen az, amikor magától értetődően vagyunk otthon a testünkben, és sajátként éljük át az érzéseinket, testünket, fantáziáinkat. Ez azt is magában foglalja, hogy térben és időben összefüggő személyként létezünk, a test pedig biztonságosan hozzáférhető. A gondolkodás és az érzelmi állapotok a testérzetekkel élő kapcsolatot alkotnak. Ezután a lelki immunitás hátterét vizsgáljuk meg, mely több módon gyökerezik a szülő-csecsemő, szülő-gyermek kapcsolatban, és meghatározza a test teherbíró képességét is.
Végül a pszichoterápiás kapcsolat gyógyító lehetőségeit, ezen belül a pszichoanalitikus pszichoterápia, valamint a mozgás- és táncpszichoterápia hatásmechanizmusát esetvinyettákon keresztül mutatjuk be. Ezzel pedig azt a folyamatot szeretnénk láthatóvá tenni, ahogy eljuthatunk a trauma testben hordozott különböző mozzanataihoz, és ezen érzet-, és-érzésdarabokból a személy meg tudja alkotni a számára megnyugtató egészleges élményt, a saját, egyéni történetét.
Az egy órás előadás után lesz lehetőség közös gondolkodásra, beszélgetésre, reflexiókra is.
Tájékoztatjuk, hogy a résztvevők a rendezvényre történő belépéssel hozzájárulásukat adják, hogy az előadás ideje alatt, annak helyszínén róluk fénykép vagy videófelvétel készüljön. Az MPT a felvételeket kizárólag tájékoztatási és sajtó célra használja fel.
(A kísérőfotó forrása az Internet, jogdíjmenetes platform: Egon Schiele: Önarckép lehajtott fejjel)
