Katasztrófapszichológiai Szekció

Elnökök: Dr. Sebestyén Árpád (sebestyenarpad@gmail.com, +36 30 931 9588)

Email cím: mptkatpszi@mpt.hu

Alapító okirat

---

 

Egyéni és közösségi reziliencia összefüggései

Bartal Anna Mária¹, Kövesdi Andrea²

Az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat igazgatósága 2021 szeptemberében kérte fel a Közgazdasági és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetét egy Fehér Könyv elkészítésére a COVID-19 járvány társadalmi-gazdasági hatásairól.[1] A két főszerkesztő (Horn Dániel és Bartal Anna Mária) négy témakör – egészségügyi, egyéni és közösségi vonatkozások, az oktatásra és a munkaerőpiacra gyakorolt hatások – mentén állította össze a jelentés tematikáját.

A COVID-19 járvány közösségre gyakorolt hatásainak leírására és elemzésre a reziliencia elméletét tartották a szerkesztők a „leghasznosabb” „leginkább magyarázó erővel” rendelkező elméleti keretnek.

A kutatási terv végig gondolása során nyilvánvalóvá vált, hogy a közösségi rezilienciáról nem lehet az egyéni megküzdési stratégiák nélkül beszélni, így tágult ki a társadalomtudományi nézőpont a pszichológiai aspektussal és alakult meg egy szociológusokból és pszichológusokból álló munkacsoport. A Mivel korábban a résztvevő kutatók (Bartal Anna Mária, Lukács J. Ágnes, László Tamás valamint Kövesdi Andrea, Hadházi Éva, Törő Krisztina) nem dolgoztak együtt, így először a szemlélet összehangolására és a kutatási motiváció tisztázására volt szükség. A lelkesedés nem volt kérdés, mindkét fél – szociológusok, pszichológusok – fontosnak tartotta a kutatást és kíváncsian tekintett a közös munkára. A közös munkacsoport együttműködése négy szakaszból állt: az elméleti, fogalmi keretek tisztázása, a kutatás megtervezése, adatfelvétel, majd pedig az adatfeldolgozás, eredmények összeállítása, végül pedig ezek publikálása.

1.A reziliencia mint kontextus-szenzitív fogalom tisztázása
A pandémia második évében jelentek meg azok a tanulmányok, amelyek a COVID-19 járvány hatásait a reziliencia (rugalmas ellenállóképesség) irányából közelítették meg, abból az alapvetésből kiindulva, hogy a reziliens társadalom a rugalmasan ellenállóképes egyének vállán nyugszik. Azokén, akik képesek megbirkózni a válságok, katasztrófák okozta sokkhatásokkal és a strukturális változásokkal anélkül, hogy saját vagy közösségük jóllétét veszélyeztetnék (Giovannini et al., 2020). A különböző tudományágak között jelentős eltérés van abban, hogy miként határozzák meg a reziliencia fogalmát (lásd Norris et al., 2008:129), illetve miként vélekednek meghatározó jellemzőiről, mutatóiról és mértékéről – azaz a reziliencia kontextus-szenzitív fogalom, ahogy Lucini (2014) megfogalmazta. Ugyanakkor az eltérő értelmezésekben az a közös pont, hogy a reziliencia a legkülönfélébb veszélyek, fenyegetések, kihívások – legyenek ezek ökológiai, környezeti, gazdasági, társadalmi, pszichológiai, szervezeti, infrastrukturális vagy közösségi, családi, egyéni problémák – észlelésekor kerül a figyelem középpontjába. Így olyan más fogalmakhoz és folyamatokhoz kapcsolódik, mint a sebezhetőség, a kockázat, a válság, a katasztrófa, a stressz, a trauma, az átalakulás, illetve a fenntarthatóság (Lorenz, 2013 cit. Endreß & Maurer, 2015). Az egyes tudományterületek reziliencia felfogásában közös még a rugalmasság hangsúlyozása és az egyensúly helyreállításának képessége. Ebből indultunk ki, mint közös pontból a kutatás megtervezésekor. Az egyéni reziliencia vizsgálatát a pozitív pszichológia elméleti kerete alapján terveztük meg és a kutatásban a veszélyeztető és védő faktorok jelenlétét, valamint mértékét kerestük (Kövesdi és mtsai, 2021).
A közösségi reziliencia vizsgálatakor a társadalmi tőke normájának tekintett segítőkapcsolatokból indultunk ki, amit Norris et al. (2008) a közösségi reziliencia egyik adaptív erőforrásának is tekintettek. Az adott és kapott segítségnyújtás és fajtáinak vizsgálata terén már a vörösiszap-kutatás alkalmával rendelkeztünk előzetes tapasztalatokkal és eredményekkel (Bartal-Ferencz 2015; Bartal-Kmetty 2022) és ezért is tűnt nyilvánvalónak, hogy egy katasztrófahelyzet után egy válsághelyzetben is vizsgálat tárgyává tegyük ezeket az erőforrásokat.

2.Kutatás megtervezése, adatfelvétel, Kutatásunkban kétféle empirikus adatforrásra támaszkodtunk. A vizsgálat gerincét adó kvantitatív pillér esetében a legfontosabb szociodemográfiai változók (nem, életkori csoportok, legmagasabb befejezett iskolai végzettség és a lakhely szerinti településtípus) mentén országos reprezentatív felmérést végeztünk a magyarországi felnőtt lakosság körében. A mintegy 40 perc időtartamú kérdéssor végleges formáját két próbakérdezési napot követően nyerte el (Társas Támogatás kérdőív, Zimet et al. 1988; Papp-Zipernovszky, Kékesi, Jámbori, 2017, Észlelt Stressz Kérdőív, Staudler, Konkoly-Thege, 2006, Reziliencia kérdőív Connors, Davidson, 2003).
Az adatfelvétel során pedig személyes kérdezéssel (úgynevezett CAPI-módszerrel) gyűjtöttünk adatokat. A terepmunka 2021 decemberében zajlott. Az adattisztítás és a kisebb eltérések korrigálása érdekében történt súlyozást követően egy 1000 esetet magában foglaló minta alakult ki, amely elemzésünk elsődleges adatforrását képezte.
A kutatás másik, empirikus adatforrásául egy kvalitatív felmérés szolgált, ami három, egyenként nyolc-nyolc fő részvételével megtartott személyes fókuszcsoportos vizsgálatból állt. A csoportos interjúk közül kettő a közösségi, egy pedig az egyéni reziliencia kérdésköreit járta körül.Az adatfelvételre 2021. november 29-én és 30-án került sor, a beszélgetésekről videofelvétel és szó szerinti átirat készült.

3.Adatfeldolgozás és az eredmények összeállítása
Az adatfeldolgozásra és az eredmények összeállítására 2022 januárjában és februájábankerült sor. Az egyéni pszichés változók vizsgálata a COVID-19 járvány idején eredményei  szerint a fiatalok (18-29 év) voltak a leginkább veszélyeztetettek a járvány időszakában a stresszhatásnak mind tavasszal, mind télen. A 40-49 évesekre volt leginkább jellemző –  a protektív faktorok közül –a társas támasz, míg 50-59 évesekre a reziliencia. Nemi eltérést találtunk, a nőket inkább a társas támasz, míg a férfiakra a reziliencia potenciált alkalmazták védőfaktorként a járvány ideje alatt. Mindkét faktor védelmét nyújt a stressz hatással szemben eredményeink alapján.
A stressz negatív hatása globálisan érvényesült a járvány időszakában, mértéke a védőfaktorok függvényében valósult meg. A társas támasz és a reziliencia védőfaktor a stressz hatással szemben és a társas támasz hozzájárul a reziliencia potenciál növeléséhez.
A járvány előtti, valamint az első hullámban retrospektívan, valamint a 2021 decemberében konkrétan felmért adott és kapott segítőkapcsolatok alapján – a Bartal és Kmetty által korábban tesztelt – segítségnyújtási modellekkel és mintázatokkal tudtuk leírni a három vizsgálati időszakot. A segítségnyújtási kapcsolatok két fő típusát azonosítottuk: az aktív – amelyek közé soroltuk a reciprok, a donor (csak adó), a recipiens (csak kapó) – és a nem aktív – amelyet hiányos vagy kiilleszkedőnek neveztünk el – segítőkapcsolatokat. Az eredmények szerint a járvány előtt a megkérdezettek 53 százalékának, az első hullámban 56 százalékuknak és 2021 decemberében pedig már csak 47 százalékuknak voltak aktív segítőkapcsolataik. Ezek döntő hányada reciprok, valamint donor típusú segítő kapcsolatok voltak. a segítségnyújtási aktivitás 2021 decemberére kialakult csökkenése azt mutatja, hogy a magyar társadalom – a segítő kapcsolatok tekintetében – visszatért a járvány előtti, a társadalmitőke-normák tekintetében megnyilvánuló megosztottság állapotába. Ez a „visszapattanás” véleményünk szerint azonban már egy új és erőforrásszegény állapotba történt.
A kutatás egyik fő kérdése volt, hogy a nem aktív segítőkapcsolatok közül miként tudjuk differenciálni az inaktív, illetve kiilleszkedőnek nevezett kapcsolatokkal rendelkezőket, hiszen társadalompolitikai szempontból a kiilleszkedők tekinthetők a legveszélyeztetettebb társadalmi rétegnek. A harmadik vizsgált időszakra alkalmazott Multidimenzionális Észlelt Társas Támogatás (MSPSS, Zimet et al. 1988; Papp-Zipernovszky – Kékesi – Jámbori, 2017) kérdőívének 10 iteme alapján sikerült differenciálni a két csoportot, és ezzel megteremteni a szociológiai és a pszichológiai megközelítés közötti kapcsolatot.
Összességében a járvány időszakában a leginkább védettek a stressz hatással szemben az „inakatív donorok” csoportja volt. A leginkább veszélyeztetettek a „kiilleszkedők” csoportja volt, akiknek a társas támasz és a reziliencia, mint védőfaktor csekély mértékben állt rendelkezésre, míg magas stressz szint jellemzi őket. A két tudományterület szemléletének illesztése és a kutatók együttműködés pontosabb képet adott a probléma feltárásában és a kezelés hatékonyabb és célzott megvalósítását tenné lehetővé. Kiemeljük a 18-29 éves korosztály és a „kiilleszkedő” csoport szervezett ellátási igényét itt is, ahogy más fórumokon is hangsúlyoztuk.

4.Publikáció, megjelenés
A közös munka eredménye az több tudományterületet felölelő tanulmánykötetben a megjelenés: https://kti.krtk.hu/wp-content/uploads/2022/05/FeherKonyv.pdf

Hivatkozások:
Bartal, A.M. – Ferencz, Z. (2015). A vörösiszap-katasztrófa társadalmi hatásai. Budapest: Argumentum Kiadó.
Bartal, A.M. – Kmetty, Z. (2022). Közösségi reziliencia és segítségnyújtás – a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak hosszú távú vizsgálata alapján. Metszetek, 11(1) pp.6-29.
Bartal, A.M. – Lukács, J. Á. – László, T. (2022). A COVID-19 hatása a közösségi rezilienciára. In. Horn, D. – Bartal, A. M. (szerk): Fehér könyv a COVID-19 járvány társadalmi-gazdasági hatásairól. Budapest: ELKH-KRTK Közgazdasági Intézet, 68-98.
Endreß, M– Maurer, A. (2015). Resilienz im Soziale. Wiesbaden: Springer Fachmedien. 10.1007/978-3-658-05999-6_2,
Giovannini, E. – Benczur, P. – Campolongo, F. – Cariboni, J. – Manca, A. (2020). Time for transformative resilience: the COVID-19 emergency. Luxembourg: Publications Office of the European Union. 10.2760/062495, JRC120489.
Horn, D. – Bartal, A. M. (szerk): Fehér könyv a COVID-19 járvány társadalmi-gazdasági hatásairól. Budapest: ELKH-KRTK Közgazdasági Intézet.
Kövesdi A. – Hadházi É. – Törő K. (2022): Egyéni pszichés változók vizsgálata a COVID-19 járvány idején. In. Horn, D. – Bartal, A. M. (szerk): Fehér könyv a COVID-19 járvány társadalmi-gazdasági hatásairól. Budapest: ELKH-KRTK Közgazdasági Intézet, 52-67.
Kövesdi A. – Bartal A.M. – Lukács, J. Á. – László, T. (2022). Az egyéni és a közösségi reziliencia összefüggései. In. Horn, D. – Bartal, A. M. (szerk): Fehér könyv a COVID-19 járvány társadalmi-gazdasági hatásairól. Budapest: ELKH-KRTK Közgazdasági Intézet, 99-104.
Kövesdi A., Csikós G., Törő K., Hadházi É., Takács Sz., Rózsa S., F.Földi R.(2021). The Role of Self-efficacy in Adapation Regarding Parental and Child Resilience – A Longitudinal Study on the Two Waves of Covid 19. Acta Scientific Neurology 4 : 3 pp. 53-62. , 10 p. (2021)
Lorenz, D. F. (2013). The diversity of resilience: contributions from a social science perspective. Natural Hazards, 67(1), 7–24. https://doi.org/10.1007/s11069-010-9654-y
Lucini, B. (2014). Disaster resilience from sociological perspective. Humanitarian so lution in 21st century. Switzerland: Sringer International Publishing.
Norris, F. H. – Stevens, S. P. – Pfefferbaum, B. – Wyche, K. F. –Pfefferbaum, R. L. (2008). Community resilience as a metaphor, theory, set of capacities, and strategy for disaster readiness. American journal of community psychology, 41(1-2), 127–150. https://doi. org/10.1007/s10464-007-9156-6
Papp-Zipernovszky, O. – Kékesi, M. Z. – Jámbori, S. (2017). A Multidimenzionális Észlelt Társas Támogatás Kérdőív magyar nyelvű validálása. Mentálhigiéné és Pszichoszoma- tika, 18(3), 230–262. https://doi.org/10.1556/0406.18.2017.011
Zimet, G.D. – Dahlem, N.W. – Zimet, S.G. – Farley, D.K. (1988). The mutidimensional scale of social support. Journal of personality assessment, 52(1), 30–41.

[1] https://kti.krtk.hu/wp-content/uploads/2022/05/FeherKonyv.pdf

1.Önkéntes Szemle főszerkesztője
2.Károli Gáspár Református Egyetem, Pszichológia Intézet, Reziliens Fejlődés – Pozitív Kutatócsoport

---

SZAKTERÜLETEK EGYÜTTMŰKÖDVE A SEGÍTSÉGNYÚJTÁSBAN – EGY ÁLLAMI INTÉZMÉNY (AJBH) PSZICHOLÓGUSÁNAK TAPASZTALATAI
ROSTÁS RITA

A 2020. március 11-én kihirdetett veszélyhelyzet¹ idején az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában (továbbiakban: AJBH) dolgoztam. A konferencián a hivatalban gyűjtött tapasztalataimat osztottam meg.

1. Bemutattam röviden a főosztályunk működését, kitértem rá, hogy miért van pszichológus is foglalkoztatva.
2. Ismertettem a vizsgálatok menetében a világjárvány következtében bekövetkezett legfontosabb változásokat.
3. Összegyűjtöttem néhány a járványhelyzettel összefüggő tapasztalatunkat.
4. Felvázoltam, hogy milyen lehetőségei vannak az alapvető jogok biztosának a problémásnak ítélt helyzetek megváltoztatására.
5. Bemutattam, hogy az Ukrajnában kitört háború következtében miként bővültek a feladataink.

1. Az OPCAT Nemzeti Megelőző Mechanizmus Főosztály működése
A konferencia mottója, az „egyedül nem megy” több szempontból is találó a hivatalunk működésére. Jogszabály² írja elő, hogy pszichológust is kell alkalmazni a jogászok mellett a kínzásmegelőzéssel foglalkozó OPCAT³ Nemzeti Megelőző Mechanizmus Főosztályon. A mi főosztályunk nem foglalkozik panaszkezeléssel, mi a jogérvényesítésben hátrányos helyzetű, különösen kiszolgáltatott csoportok⁴ közül a személyes szabadságuktól megfosztott⁵ egyénekre fókuszálva indítunk hivatalból vizsgálatokat. A nemzeti megelőző mechanizmus (a továbbiakban: NMM) tagjai a „fogvatartási” helyszíneken⁶ megfigyelések és személyes meghallgatások valamint a dokumentációk elemzésével térképezik fel az alapvető jogok érvényesülését veszélyeztető, a kínzáshoz, megalázó, rossz bánásmódhoz vezető körülményeket. Az eredményes monitorozáshoz multidiszciplináris teamre van szükség. Amellett, hogy a főosztály alkalmazottai között is vannak többféle diplomával, előzetes tapasztalattal rendelkezők, a látogatásaink mintegy 1/5-ben (hisz „egyedül nem megy”) külső eseti szakértők is részt vettek. Összességben elmondható, hogy a kezdetektől (2015. január 1-jétől) a konferencia napjáig (2023. március 31-ig) tartó időszakban az NMM valamennyi vizsgálatában volt jogász, aki mellett a látogatások 88%-ában pszichológus, 56%-ában pedagógus, 20%-ában orvos, 10%-ában dietetikus és két esetben tolmács is jelen volt.

2. Változások a működésmódban alkalmazkodva a veszélyhelyzethez
Nemzetközi szervezetek hangsúlyozták, hogy a kínzás, és a kegyetlen, embertelen, vagy megalázó bánásmód és büntetések tilalmát kivételes körülmények, veszélyhelyzet során is biztosítani kell.⁷ A veszélyhelyzet kihirdetését követően az NMM folytatta a helyszíni vizsgálatokat, annál is inkább, hisz a fogvatartási helyeken élők kiszolgáltatottságát a bevezetett korlátozások, köztük pl. a kijárási és a látogatási tilalom, az egészségügyi elkülönítések tovább fokozták. A látogatásokat úgy szerveztük, hogy a fertőzésveszélyt lehetőség szerint kiküszöböljük, védőfelszerelést (gumikesztyű, maszk, és szükség esetén teljes testet borító védőöltözetet is) alkalmaztunk, a meghallgatások jelentős részét szabadlevegőn végeztük, előre bejelentettük, és néhány órára rövidítettük a korábban előre be nem jelentett és gyakran kétnapos helyszíni bejárásokat, nem vittünk magunkkal külső, eseti szakértőket, viszont növeltük a meglátogatott intézmények számát. Az alábbi 1. ábra az egy-egy évben lefolytatott látogatásokat mutatja.

Jól látható, hogy a 2020-as évben kiugróan sok helyre mentünk el. A 2021-es évben is több látogatást szerveztünk a korábban megszokottnál. A 2022-ben lebonyolított 18 látogatásból hat olyan helyszínt vizsgált, ahol az Ukrajnából érkező menekültek ellátása, támogatása is folyt.
Az alábbi 2. grafikon mutatja, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt az NMM az ország szinte minden vármegyéjébe tett látogatást.

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében a látogatások magasabb számát a menekültek helyzetének vizsgálata indokolta.

3. Veszélyhelyzettel összefüggő tapasztalataink
Az NMM monitorozó tevékenysége ebben az időszakban kiterjedt a járvánnyal szembeni védekezés módjára, illetve a veszélyhelyzet miatt megváltozott körülmények hatásainak feltárására. Tapasztalataink szerint mindenütt volt elegendő fertőtlenítőszer és védőfelszerelés, az élelmiszerellátásban nem volt változás, zökkenőmentesen folytak a befogadások és elbocsátások, bár a hosszabb elkülönítés miatt megváltozott a befogadások protokollja. A legtöbb általunk meglátogatott helyszínen a sikeres megelőző intézkedéseknek köszönhetően el tudták kerülni a tömeges megbetegedéseket, de jártunk olyan szociális ellátást biztosító otthonban is, ahol a látogatást megelőző időszakban sok idős ellátott is megbetegedett. Pozitív hozadéka lett a világjárványnak, hogy a fogvatartottak úgynevezett körszállítása szinte teljesen megszűnt, jóval többször éltek a távtárgyalások lehetőségével. Szintén előnyös volt, hogy kiépült a Skype-os kapcsolattartás, amit sokan kifejezetten jó, és hosszútávon is megtartandó alternatívának láttak, ugyanakkor többen nagyon nehezen élték meg, hogy hosszú ideig teljesen el voltak zárva a családjuktól, és a látogatások újraindítása után is csak plexin vagy üvegen keresztül érintkezhettek. Sok esetben az is problémát okozott, hogy a kapcsolattartásra jogosult személyeknél, a hozzátartozóknál hiányoztak a világháló elérésének a feltételei. Voltak, akik elégedetlenségüket fejezték ki a megváltozott napirend, az oktatásban, munkáltatásban való részvétel nehezítettsége (sok külső munkahely például nem volt elérhető) miatt. A digitális oktatásra való áttérés a szakellátásban élő gyerekek életében is jelentős változást hozott, itt is előnyként lehet kiemelni, hogy jelentősen megnőtt az internet lefedettség, és az okos eszközök száma az ellátó helyeken, nehézséget jelentett az elzártság, a szülők, barátok, osztálytársak hiánya.
Több helyen is érzékeltük, hogy a személyzet erején felül teljesített. A sok túlóra, illetve a párhuzamos szolgálatok hiánya fáradáshoz, kimerüléshez vezet, aminek következtében csökken az empátia, a türelem. A tartós túlterheltség fokozza a kiégés veszélyét, növeli a fluktuációt, ami tovább növeli az intézményben maradó munkatársak munkaterheit, és frusztrációt eredményez, vagyis olyan ördögi körbe kerülünk, amiben szinte törvényszerű lesz a rossz bánásmódot megjelenése.

4. A problémák jelzése
A monitorozó tevékenység során hangsúlyozott „egyedül nem megy” szemlélet a megoldások keresésénél is érvényesül. Az alapvető jogok biztosa önállóan nem tud változást elérni, csupán jelzi a problémát, ajánlásokat fogalmaz meg a jelentéseiben. Az ajánlások címzettje lehet a meglátogatott intézmény vezetője (ha helyben rendezhető a kérdés), a fenntartója (ha rendszerszintű változtatásra lenne szükség), vagy javasolhatja a jogalkotónak is, hogy fontolja meg egy-egy jogszabály módosítását. Az alapvető jogok biztosának jelentései kiküldésük után felkerülnek a hivatal honlapjára, a nyilvánosság ereje is segíti, hogy a címzettek tegyenek lépéseket a változtatások érdekében.

5. Háborús helyzet a szomszédunkban
Az Ukrajnában kirobbant háborút követően az alapvető jogok biztosa kitelepült a BOK csarnokba, ideiglenes területi irodákat⁸ nyitott meg a keleti határ mellett, és önkéntes szerepvállalásra kérte a kollégáit. Katasztrófa- és kríziskezelő szakpszichológusként azonnal élni kívántam a lehetősséggel, hogy közvetlenül is részt vehetek a menekültek segítésében, támogatásában. Több napot töltöttem Záhonyban és Beregsurányban. Mindkét helyszínen, valamint a határmenti ellátóhelyek vizsgálatában is láthattunk jó példákat az összefogásra.
Pszichológusként leginkább a magyar anyanyelvű anyák, nagymamák meghallgatásával segíthettem, rajzoltunk, játszottunk a gyerekekkel. A civil segítők, védőnők erejének, lelkesedésének fenntartásához hozzájárulhatott, hogy a hivatal munkatársaként elismerésünket fejeztük ki helytállásukért, meghallgattuk nehézségeiket.

Teréz anya szavaival köszöntem meg a figyelmet a konferencián: „amit teszünk csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.”

¹ 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet a veszélyhelyzet kihirdetéséről
² Az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. tv. 39/D. § (4) bekezdés
³ O ptional P rotocol to the C onvention Against T orture and other Cruel, Inhuman or Degrading Treatment or
Punishment. Fakultatív jegyzőkönyv a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezményhez, melyet a 2011. évi CXLIII. törvény hirdetett ki.
⁴ Az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 1. § (2) bekezdés d) pont szerint az alapvető jogok biztosa kitüntetett figyelmet fordít „a leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportok jogainak a védelmére”.
⁵ „A jelen jegyzőkönyv alkalmazásában a szabadságelvonás mindennemű fogva tartást vagy bebörtönzést jelent, valamint egy személy elhelyezését olyan állami vagy magántulajdonú, őrizetbe vételi környezetben, amelyet az illető valamilyen bírói, közigazgatási vagy más hatóság utasítására önként nem hagyhat el.” A 2011. évi CXLIII. törvény 4. cikk 2. bekezdés
⁶ A fentiek értelmében a fogvatartási helyek közé sorolandók azok az ellátóhelyek, melyeket bíróság vagy hatóság (pl. gyámhivatali határozat) jelölt ki, vagyis pl. a börtönök, a kórházak pszichiátriai osztályai, a gyermekvédelmi szakellátás férőhelyei a jogszabály szerint egyaránt ideértendők.
⁷ CAT/OP/10 Advice of the Subcommittee on Prevention of Torturthe Subcommittee on Prevention of Torture to States Parties and National Preventive e to States Parties and National Preventive Mechanisms relating to the Coronavirus Pandemic (7 April 2020) Mechanisms relating to the Coronavirus Pandemic (7 April 2020) https://undocs.org/CAT/OP/10https://undocs.org/CAT/OP/10 I/5. pont
A Kínzás és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmódot vagy Büntetést Megelőzni Hivatott Európai Bizottság, valamint a Kínzás és Más Kegyetlen, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés Megelőző Albizottság is foglalkozott a kérdéssel.
⁸ „Az alapvető jogok biztosaként kiemelten fontosnak tartom, hogy ezekben a rendkívüli időkben is személyesen kövessem nyomon az aktuális helyzetet, egyúttal folyamatosan azon dolgozunk munkatársaimmal, hogy minél több embernek közvetlenül is jogi és humanitárius segítséget nyújthassunk. Ennek érdekében az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, amely az ENSZ Nemzeti Emberi Jogi Intézménye, ideiglenes területi irodát nyit az érintett határszakasz közelében, ahol kollégáink személyesen segítenek majd …” Forrás: https://www.ajbh.hu/web/guest/fontos-informaciok-az-ukrajnabol-menekulok-szamara

---

 

EGYEDÜL VALÓBAN NEM MEGY!
Háziorvos szerepe és felelőssége a krízishelyzetben
Dr. Szabó Krisztina

A háziorvosi praxisom Budapesten az I. kerületben található. A praxishoz tartozó betegek száma 1705 fő, melyből 963 nő és 742 fő férfi. Viszonylag sok idős betegem van, a legidősebb 100 éves.

A praxisban gondozott betegségek tekintetében észrevehető, hogy jelentős számban szerepelnek a mentális és viselkedészavarok. Ezen problémákkal az általam kezelt betegek közel 20%-a küzd. Ezek közül is kiemelendő a szorongás, a depresszió és a pánik betegség, melyek egyre nagyobb számban jelennek meg mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztályban.

A mentális zavarok, így a szorongás vagy hangulatzavarok kialakulásában jelentős szerepet játszik a stressz.

Stresszforrások lehetnek:

• munkával kapcsolatos feszültség, bizonytalanság, a munkanélküliséget, az otthoni munkát is tekintve
• társas kapcsolatokból, konfliktusokból adódó helyzetek
• betegség, fogyatékosság esetén, mind az érintett, mind a környezet megterhelődése
• pandémia
• gazdasági élet változásai
• politikai helyzet, háborús fenyegetettség

Ezek közül is kiemelném a SARS-CoV-2 vírus okozta pandémiát. 2022 januárjáig több mint 340 millióan fertőződtek meg a vírussal, és 5,5 millió ember halt bele.

A járványnak a vírus okozta megbetegedésen kívül számos negatív hatása volt mind a társadalomra, mint a gazdaságra.

A következő két esetemen keresztül szeretném bemutatni, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdeni mind a betegeknek, mind az őket kezelő orvosoknak a pandémia idején. Ezen eseteken keresztül szeretném kiemelni az interdiszciplináris együttműködés szerepét és jelentőségét a krízishelyzetekben.

Első esetemben egy 88 éves férfi beteget szeretnék bemutatni, aki nyugdíjas mérnök professzor, az MTA tagja. Egyedül él, de szerető és gondoskodó család veszi körül, a lánya, veje és unokája személyében. Kórtörténetében magasvérnyomás (1960), nem inzulin függő cukorbetegség (1990), vesekövesség, magas koleszterin és húgysav szint, epehólyageltávolítás (2016), jobb oldali csípő protézis beültetés (2017), tüdőgyulladás, ritmuszavar, depresszió (2019) szerepelnek. A pandémia kezdetéig igen aktívan tevékenykedett a szakterületén, több alkalommal külföldre utazott előadást tartani, számos kongresszuson vett részt, könyvet és cikkeket írt.

A Covid19 járvány kitörését követően teljesen elszeparálódott, családjával csak telefonon beszélt, sehova sem ment, lakásában egyedül élte a mindennapjait. Mikor kicsit enyhültek a szigorítások, s lehetősége lett volna kilépni a négy fal közül, akkor sem ment sehova. Napi rendszerességgel érdeklődött a védőoltás felől, s mikor lehetőség adódott az első között adatta be magának a vakcinát.

A helyzet akkor kezdett súlyosbodni, mikor a lánya elkapta a covidot és intenzív osztályon lélegeztetőgépre került. A hír érthetően nagyon megviselte az Édesapát, aki teljesen magába roskadt, összeomlott. Szoros, napi telefonos kapcsolatban álltam vele és a családdal ez idő alatt. Csodával határos módon egy hét után lekerült a lánya a gépről és fokozatosan javulni kezdett. Az Édesapa állapota azonban – a jó hírek ellenére – kezdett aggasztóvá válni. Hosszú kihagyást követően történt rendelői látogatása során egyértelművé vált, hogy segítségre van szüksége. Mikor hosszú idő után újra láttam, megjelenése megtörtnek tűnt, meghajlott, összeroskadt, lefogyott, a szemkontaktust alig tartotta és a korábban oly közvetlen, beszédes betegem szótlan, magába fordulóvá vált. Ekkor döbbentem rá, ami a covid járvány alatt egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy milyen fontos szerepe van az orvos beteg kapcsolatban a személyes találkozásnak! Pszichiátriai konzíliumot kértem, mely során gyógyszeres terápia beállításra került sor. A kezelés hatására és a lánya felépülésének következtében a beteg állapota fokozatosan javult. Jelenleg a beállított gyógyszer és szoros szakorvosi kontrollok mellett jól van. A legboldogabb pillanat az volt számomra, mikor lányával együtt eljöttek a rendelőbe és mosolyogni láttam őket.

A második esetem egy 53 éves egyetemi tanár, aki kiegyensúlyozott családi háttérrel rendelkezik, rendszeresen sportol (úszik, fut, biciklizik), tanítványai által közkedvelt oktató és szakterületén nemzetközileg elismert, számos országban előadást tartó szakember. Kórtörténetében ismert és kezelt, jól beállított magasvérnyomás, magasabb koleszterinszint és refluxbetegség szerepelnek.
A Covid19 pandémia kitörését követően online oktatás bevezetésére került sor, mely miatt otthonról kényszerült dolgozni. A korábban rendszeres külföldi előadásai is elmaradtak. Négy fal közé szorult az az ember, aki korábban állandóan úton volt. Jelentősen csökkent a mozgásmennyisége is a korábbihoz képest, mert nem tudott edzésre eljárni, a rendszeres úszás, futás elmaradt. Ehhez járult, hogy 2020 októberében Édesanyja Covid 19 fertőzés miatt kórházba került, s bár felépült és jól van, de a fiát a történtek nagyon megviselték. 2020-ban elkapta a covidot, mely nála enyhébb felsőlégúti tünetek formájában manifesztálódott (hőemelkedés, íz és szaglásvesztés, gyengeség). Az infekció lezajlását követően a gyengeség megmaradt, terhelhetősége jelentősen csökkent, ismételt mellkasi fájdalom, fáradékonyság, alvászavar gyötörték. Számos vizsgálatot kezdeményeztem az ok vagy okok kiderítése végett. Laborvizsgálat, tüdőgyógyászati konzílium, majd mellkas CT, kardiológiai kivizsgálást követően gasztroenterológus, fül-orr-gégész, neurológus vizsgálta. Összeségében lényeges eltérés a fenti vizsgálatok során nem volt detektálható. Panaszai hátterében az elmúlt időszak okozta pszichés megterhelés, szorongás, depresszió állt. Pszichológus segítségét kértük. Az alkalmazott pszichoterápia és az ismételten elkezdett rendszeres mozgás következtében állapota lassan javulni kezdett, korábbi tünetek előfordulási gyakorisága csökkentek, majd megszűntek. Jelenleg is jól van.

Összefoglalva feltehetjük azt a kérdést, hogy mi az orvos szerepe ezekben és a hasonló estekben? Mit tehet és mire kell hogy odafigyeljen az a háziorvos, aki betegei testi, lelki egészségéért felelősséggel tartozik?
Nagyon fontos a rendszeres kontroll, a szoros odafigyelés és a személyes kontaktus, a betegek nyomon követesé.
A szorongás kezelésére néhány egyszerűbb hétköznapi módszer (rendszeres testmozgás, problémák megosztása másokkal, segítségkérés, rendszeres életvitel, alváshigiéné, megfelelő figyelem a mindennapi örömszerző, kikapcsolódást okozó tevékenységekre) is alkalmas lehet, ezek egy részét a betegek maguktól is megtanulhatják, ha megfelelően edukáljuk őket. Tehát jelentős szerepünk lehet a betegek oktatásában.
A háziorvos kiemelt feladata azon esetek felismerése és „kiemelése”, mely során pszichológus, ill. súlyosabb esetben pszichiáter segítségére van szükség.

„A gyógymódot sosem a gyógyítóban, hanem a szenvedőben keresd. A gyógyító sosem gyógyít, csak támogat.”

 

A SZAKMAKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS KIHÍVÁSAI
DR. V. KOMLÓSI ANNAMÁRIA

Számos fórumon bemutattuk már, hogy a katasztrófakríziseket, és azok sikeres kezelésének feltételeit több szempontból is érdemes a krízisek és a kríziskezelés prototípusának tekinteni.

Nemcsak a válságok intrapszichés megélését, hanem a válságállapot-, ill. válsághelyzet kontextusát és annak hatásait is mintegy felnagyítva láthatjuk a katasztrófák okozta krízisek esetében. Előadásomban a katasztrófapszichológiai ismeretek bázisán a kríziskezelés talán legfontosabb tényezőjének, a segítők közötti együttműködésnek a jelenségkörét emeltem fókuszba, és az alábbi kérdéseket igyekeztem megválaszolni:
1. Miért szükséges a szakmán belüli és a szakmák közötti együttműködés a kríziskezelés során?
2. Kik lehetnek/legyenek a kríziskezelés résztvevői?
3. Hogyan – milyen keretek között – valósítható meg az optimális együttműködés?
4. Mi minden nehezítheti a kríziskezelők közötti együttműködést?
5. Mi minden segítheti a kríziskezelők közötti együttműködést?

Jelen összefoglalómban a fenti kérdésekre adható válaszoknak azokat az elemeit emeltem ki, amelyeket érdemes időről időre tudatosítanunk, és folyamatosan szem előtt tartanunk.

1. Miért szükséges a szakmán belüli és a szakmák közötti együttműködés a kríziskezelés során?
a./ A pszichológia az emberre vonatkozó ismeretek olyan széles spektrumát öleli föl, hogy elkerülhetetlenné lett a szakmán belüli specializáció. Az ma már evidens, hogy egy gyermek pszichés problémáival gyermekpszichológushoz fordulnak az emberek. Az azonban még kevéssé ismert, hogy a – különösen egyszerre több embert, köztük gyermekeket is érintő – krízishelyzetek kezelésében azok a pszichológusok a leginkább kompetensek, akik katasztrófapszichológiában, de legalább kríziskezelésben is képzettek.
Ebből az következik, hogy krízishelyzetben különféle specializációval rendelkező pszichológusok együttműködésére van szükség.
b./A pszichológusok mellet számos más tudomány-, illetve szakterület képviselői is kompetensek az emberi viselkedés értelmezésében és az emberi problémák kezelésében. A válsághelyzetek kezelése során fontosak lehetnek pl. egészségügyi, szociológiai, gazdasági, jogi, vallási, stb. ismeretek is.
Ebből következően sikeresebb lehet a válságkezelés, ha a pszichológusok a társszakmák képviselőivel is együtt tudnak működni.

2. Kik lehetnek/legyenek a kríziskezelés résztvevői?
Egy krízishelyzet kezelése hosszú távú folyamat. Ezen belül speciális segítő feladatokat igénylő fázisok vannak. Az egyes fázisok szükségképpen eltérő szakmai kompetenciákkal rendelkező segítőket igényelnek. Ezek lehetnek katasztrófavédők, szociális munkások, pszichológusok, orvosok, papok/lelkészek, gazdasági- és kommunikációs szakemberek, jogászok, sőt egyszerű önkéntes segítők is.

3. Hogyan – milyen keretek között – valósítható meg az optimális együttműködés?
Tekintve, hogy minden válságkezelés többfajta szakterület segítőit igényelheti, ezért a segítő beavatkozásokat feltétlenül össze kell hangolni. Ez csak rendszer-keretben lehetséges, egy úgy nevezett Komplex Kríziskezelő Rendszerben, ahol a segítő beavatkozások szervezetten és koordináltan működnek. Egy ilyen hierarchikus rendszer feltételei a klasszikus katasztrófakrízisek esetén elvileg Magyarországon is adottak.

4. Mi minden nehezítheti a kríziskezelők közötti együttműködést?
a./ Amennyiben létezik hivatalos szintű Komplex Kríziskezelő Rendszer, probléma, ha annak felső irányítási, valamint operatív szintjén nincs megfelelő képviselete az összes potenciálisan érintett szakterületnek. Ennek hiányában nehéz összehangolni a kríziskezelés szereplőinek feladatait.
b./ A potenciálisan érintett szakterületeken kevés a kifejezetten kríziskezelésre felkészített szakember, ill. hiányzik az azonnali mozgósításhoz szükséges intézményi bázis. Sokan (jó szándékúan) úgy vállalnak feladatot, hogy nincs rálátásuk a kríziskezelési folyamat egészére. Az ilyen helyzetekben azonnal segítően fellépő rengeteg civil szervezet felkészültsége, kapacitása és működési hatékonysága átláthatatlan.
c./ Többnyire tisztázatlanok az „önkéntesség” keretei, sőt, a kríziskezelésben speciális szakmai feladatot végzők finanszírozásának formái is.
d./ A kríziskezelés egyes feladatainak ellátásában nem tiszták a kompetenciahatárok, ezért egyfajta rivalizáció jelenhet meg pszichológus-pszichológus (pl. klinikus, tanácsadó, stb.) vagy pszichológus-pszichiáter, pszichológus-szociológus, pszichológus-szociális munkás, stb. között. Ennek hátterében sajnálatosan akár hübrisz (szakmai gőg és elbizakodottság), akár egzisztencia-féltés állhat, aminek pedig szükségképpen bizalomvesztés és a kríziskezelés hatékonyságának csökkenése lesz az ára.

5. Mi minden segítheti a kríziskezelők közötti együttműködést?
a./ Tisztában kell lenni azzal, hogy a kríziskezelés sokfajta szakismeretet igényel, és hogy a kríziskezelés során hol és hogyan hasznosíthatók a saját szakmai kompetenciák.
b./. Törekedni kell közös nyelv kialakítására és munkamegosztásra a társ-szakmák képviselőinek
c./ A kríziskezelés korszerű elméleti szakismereteit folyamatosan meg kell osztani a gyakorlatban dolgozó szakemberekkel.
d./ A hatékony együttműködést segíti, ha a beavatkozás összes szereplőjének tevékenysége megfelelően dokumentált, és a kríziskezelési folyamat során szerzett tapasztalatok tanulságai megosztásra, illetve megbeszélésre kerülhetnek.

 

---

Az ukrán-orosz válság menekültjeinek segítség

MI AZ, AMI JAVÍTJA A MENEKÜLTEK – ÉS ÖNMAGUNK – PSZICHÉS ÁLLAPOTÁT?

Katasztrófapszichológiai Szekció ajánlása

---

PFA_ E_ 1-3-MPT

PFA_E_2 _MPT

V. Komlósi Annamária prezentációja:

PSZICHOLÓGIAI KOMPETENCIÁK KATASZTRÓFA HELYZETBEN A veronai busz-baleset tanulságai

---

Katasztrófapszichológiai Szekció – COVID-19 vitaszimpózium MPT Nagygyűlés