Lehet-e a járvány ideje alatt tovább folytatni a terápiát személyesen?
Természetesen ez egy etikai döntés, és ebben az esetben több szempontot kell figyelembe venni a kialakult helyzet miatt.
A paciens szükséglete és biztonsága, a terapeuta biztonsága. Van-e más lehetőség. Milyen etikai vagy gyakorlati kockázata van bármelyik döntésnek, például a terapeuta, illetve a paciens életkora, egészségi állapota, a környezet – a családtagok kockázata.
Természetesen épp a sokféle szempont és kockázat miatt nem lehet egyértelmű ajánlást tenni, minden egyes egyedi esetre egyedi válasz van.
Vannak paciensek, akiknek alapvetően szükségük van a folyamatos kapcsolatra, ott számításba kell venni, hogy milyen lehetőséget tudnak használni, telefon, on-line megoldások, email. A paciens, illetve a terápiás folyamat függvényében lehet a szünet is megoldás, van, aki inkább ezt választja. A terápiás szerződést mindennek függvényében érdemes közösen újra fogalmazni – ami az átmeneti helyzetre érvényes.
Jó esetben – elvárhatóan – minden terapeutának van szupervizora, szupervíziós kapcsolata, így a döntés hozatalba őt be kell vonni, a felmerülő kérdéseket vele megosztani.
Azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a jelenlegi helyzet mindenkinél megemelte a szorongás szintet, a hétköznapok mindenki számára megváltoztak. A paciensek közül azok, akik erre különösen rosszul reagálnak, nagyobb figyelmet igényelnek. Itt a terapeuták olyan megosztási lehetőségeket is használhatnak, ahol kifejezetten ezt próbálják mérsékelni, a paciensek figyelmét erre felhívni (működnek nálunk is önkéntes pszichológusok, kifejezetten ebből a célból).
Azzal is tisztában kell lenni, hogy a telefonos vagy on-line segítés nem egyszerűen egy másik csatorna használata, hanem módszertanilag teljesen más. A terapeutáknak ezzel tisztában kell lenniük, mennyire alkalmasak rá, illetve milyen kompetenciákat kell fejleszteniük. Persze, jó lenne, ha erre születne valami módszertani ajánlás.
Prof. Dr. Péley Bernadette
egyetemi tanár, klinikai szakpszichológus