MEGHÍVÓ Pszichológiáról Mindenkinek: Az autonómia kérdése az öngyilkossági krízisekben – Bérdi Márk előadása

MEGHÍVÓ

A Magyar Pszichológiai Társaság ezúton hívja meg az érdeklődőket
a Pszichológiáról Mindenkinek című előadássorozatra, amelynek következő előadása:

Az autonómia kérdése az öngyilkossági krízisekben

„Ha meg akarod ölni magad, miért nem akarod megölni magad?” (Pessoa)

Időpont: 2023. november 8., szerda 18.00 – 19.30
Helyszín: az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának Kazinczy utcai épülete, fszt. 4. terem (1075 Budapest, Kazinczy utca 23–27.)
Élő, személyes részvételű esemény, az eseményt online nem közvetítjük.

Előadó: Bérdi Márk klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus

A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület és a Magyar Pszichológiai Társaság együttműködésében szervezett „Pszichológiáról mindenkinek” programsorozat következő előadását Bérdi Márk tartja, aki a szuicidiummal mint kutató és mint terapeuta is foglalkozik. Előadásában megmutatja azt a nehéz és beszűkült állapotot, ami a szuicid személyt jellemzi, ami a terapeutát is magával sodorja, és aminek következményeként az ő mozgástere is beszűkül: folyamatos dilemmákra késztetve, hogy éppen egyáltalán tud-e és ha igen, hogyan, segíteni a páciensének, meg tudja-e oldani a krízist.

Egy szuicid pácienssel való terápiás munka – szettingtől és megközelítéstől függetlenül – kérdéseket vet fel, amelyek megválaszolása önreflexiót, fokozott feszültségtűrő képességet, a nem-tudás elviselését kívánja meg a terapeutától. Ehhez kapcsolódóan alapvető kérdéseknek tartom az autonómia, önrendelkezés és szabadság témáit. A terápia bármely pontján megjelenő, felerősödő, esetleg tartóssá váló szuicid fantáziák, gondolatok, késztetések, konkrét tervek mélyen érinthetik azt a dilemmát, hogy mennyi szabadságot adunk páciensünknek. Az addig jól működő analitikus beállítódás akár az adott terápiában is hirtelen a feje tetejére állhat, és olyan kérdések törnek ránk, mint például: mi az a pont, amikor szükség lesz a terápiás titok megbontására? Mikor van/lesz szükség kiegészítő kezelésre? Hívjam a rendőrséget vagy a mentőket?

Gyakran az alternatív kezelési megoldások egyformán rossz megoldásnak tűnnek. Felmerül az a kérdés is, hogy a terapeuta hirtelen jött hatalmas aktivitása a terápiában – vagy annak elképzelése – vajon hogyan illeszkedik abba az emberképbe, aminek szerves része az autonómia, önirányítottság, szabadság, függetlenség, és ezek támogatása, dédelgetése, segítése? Mennyire vagyok én terapeutaként szabad ebben az egész helyzetben? Próbálom eldönteni, hogy a félelmeim reális veszélyt jeleznek-e (tényleg magas az öngyilkosság kockázata), vagy ezek az érzések még áttételnek nevezhetők, netalán a páciens az elviselhetetlen érzéseit vetítette belém, és én éppen ezekkel azonosulok? Ezek a kérdések terápiás megközelítéstől függetlenül is felmerülhetnek bennünk. Az öndestruktív témák megjelenésével hirtelen elkerülhetetlenül megtelik a rendelői szoba rossz tárgyakkal (csupa kínzó érzéssel), csak addigra már azt is nehéz eldöntenünk, hogy „kinek a rossz tárgyai is ezek valójában”? Amit Ferenczi (Klinikai napló, 40. o.) egy személyen belüli szelf-részek összefeszülésének tart, az igaz a terapeuta-páciens viszonylatában is: a terapeuta „…pontosan, talán kissé túl pontosan is szabályozottan működő része” áll szemben a páciens egy olyan részével, „…amely nem akar hallani többé az életről”.

A terapeutának belső kapaszkodókat kell találnia, hogy tudjon segíteni. Ferenczitől Kleinen át Litmanig és Maltsbergerig sok pszichoanalitikus foglalkozott az öngyilkosság terápiás dilemmáival. Litman harminc éve megfogalmazott üzenetei ma is segíthetnek eligazodni: 1) Jó hír, hogy a legtöbb szuicid páciens végül nem követ el öngyilkosságot. 2) Rossz hír, hogy nincs abszolút biztonság. Csak relatív kockázati szint. 3) A kezelőnek csak korlátozott autoritása és hatalma van. 4) Dokumentáció, dokumentáció, dokumentáció! 5) Készüljünk fel a kudarc lehetőségére.

Szokásosan, az egy órás előadás után lesz mód beszélgetésre, vitára, diszkusszióra, remélhetően a téma súlyos érzelmi oldala mellett a feloldás is teret kap. Hiszen a páciens mégis csak azért megy terápiába, hogy megszabaduljon szuicid késztetéseitől.

A program díjmentes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Tájékoztatjuk, hogy a résztvevők a rendezvényre történő belépéssel hozzájárulásukat adják, hogy az előadás ideje alatt, annak helyszínén róluk fénykép vagy videófelvétel készüljön. Az MPT a felvételeket kizárólag tájékoztatási és sajtó célra használja fel.

Dr. Kulcsár Gabriella
az MPT tudományos titkára