Állásfoglalások

A Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciójának állásfoglalása az utóbbi hetek közéleti történései, közszereplői nyilatkozatai kapcsán

Az elmúlt hetekben több olyan, a nemi és szexuális kisebbségekkel kapcsolatos sajnálatos esemény és nyilatkozat történt, melyek kapcsán többek tévesen, előítéletekkel terhelten, az aktuális szakmai tudást figyelmen kívül hagyva foglaltak állást nemi és szexuális kisebbségekkel kapcsolatos kérdésekben.

Amikor nemi és szexuális kisebbségekről beszélünk Magyarországon, akkor – óvatos becslések szerint is – egy legalább százezres társadalmi csoportól mondunk véleményt, fogalmazunk meg állításokat, ezért elengedhetetlen, hogy csak olyan esetben tegyük ezt, ha kellőképp tájékozódtunk az adott kérdésben, hiszen egy kisebbség jogairól, lehetőségeiról, értékéről megnyilatkozni hatalmas felelősség.

Rengeteg kutatásban demonstrálták már azt – nem csak LMBTQ+ emberek esetében –, ahogy a közvélekedés előítéletessége, homofóbiája beépül a kisebbségben élő egyén önmagáról alkotott elképzeléseibe, sok esetben már kamaszkortól olyan pszichés nehézségeket okozva, mint a depresszió, szorongás, poszttraumás stressz, az átlagosnál nagyobb öngyilkossági veszélyeztetettség. Ezekhez a sajnálatos, és amúgy elkerülhető terhekhez minden egyes megnyilvánulás hozzájárul, amelyek teljesen megalapozatlanul igyekeznek a többségnél értéktelenebbnek beállítani az LMBTQ+ embereket és kapcsolataikat.

Jelentős mennyiségű, több tudomáyterületen végzett kutatás áll rendelkezésre azonos nemű szülőkről és gyermekeikről, melyek következetesen azt demonstrálják, hogy a szülői hatékonyság, a szülőség „minősége” nem függ a szülők szexuális orientációjától. Az úgynevezett „szivárványcsaládok” legalább olyan támogató és egészséges közeget biztosítanak gyermekeiknek, mint az ellenkező nemű szülők, vagy az egyszülős családok. A szivárványcsaládokban nevelkedő gyermekek jóllétére, sikerességére, boldogulására nincs hatással a szülők szexuális orientációja.

Ezzel szemben minden gyermek boldogulására hatással van az, hogy szerető, támogató szülő/szülők nevelik-e, vagy gondoskodás nélkül kell felnőniük. Emiatt is tiltakozunk minden olyan kijelentés ellen, amelyek azt sugallják, hogy meg szabad fosztani gyermekeket annak lehetőségétől, hogy szerető közegben nevelkedjenek, pusztán előítéletekre hivatkozva.

Mindez azért is rendkívül káros hozzáállás, mert sok LMBTQ+ gyermeknek, fiatalnak éppen az okoz maradandó sebeket, ha a társadalmunktól azt az üzenetet kapják, hogy nekik, ha felnőnek, nem lehet családjuk, vagy ha lesz is, az nem lesz olyan értékes, mint az ellenkező neműek családja. Ezért is fontos, hogy a nyilvánosság számára véleményformáló erővel bíró közszereplők, közintézmények ahelyett, hogy elrejtik a nemi és szexuális sokszínűség valóságát, inkább segítsék, hogy minden szinten megjelenhessen az a sokszínűség, ami amúgy az emberi természetet jellemzi. Abszurd, teljességgel szakmaiatlan, és bármiféle tudományos bizonyítékot nélkülöz az a feltételezés hogy azonos nemű párokat, vagy épp LMBTQ+ (vagy annak tartott) embereket látva egy egyén szexuális orientációja (vagyis az, hogy melyik nem képiselői iránt érez vonzódást) meg tud változni. Az egyetlen dolog, ami meg tud változni a sokszínűséget látva, az az emberek elfogadásra és nyitottságra való képessége.

A fentieket összegezve, a pszichológia területén az utóbbi évtizedekben összegyűlt tudományos eredmények ismeretében ellenzünk minden olyan megnyilatkozást, amely a nemi és szexuális kisebbségek patologizálását, kirekesztését, személyük, kapcsolataik és családjaik alacsonyabb rendűségét közvetíti, vagy megbélyegzi a nemi és szexuális kisebbségeket segítő szakembereket, kutatókat.

Magyar Pszichológiai Társaság, LMBTQ szekció

A Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ Szekciójának állásfoglalása a „Tágító perspektívák az azonos neműek iránti vonzódáshoz” című konferenciával kapcsolatban

Declaration of the LGBTQ Section of the Hungarian Psychological Association in connection with the conference titled “Broadening Perspective on Same-Sex Attractions”

2016. szeptember 22-24-én konferenciát szervez az „Európai Társaság egy átfogó genderkép kialakításáért” nevű társaság, ismeretlen helyszínen, a nyilvánosság kizárásával, „Tágító perspektívák az azonos neműek iránti vonzódáshoz” címmel. A konferencia és a társaság címe is erősen félrevezető. A programból ugyanis egyértelműen kiderül, hogy a rendezvényen az ún. reparatív terápiás irányzat képviselői adnak találkozót egymásnak (a mozgalom egyik „apostola”, Joseph Nicolosi részvételével), mely irányzat a nem-heteroszexuális irányultságot patológiának tartja, és „gyógyítását” lehetségesnek és kívánatosnak gondolja.

A Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciója – az Amerikai Pszichológiai Társaság nemzetközi LMBTI hálózatának tagjaként – négy éve dolgozik azon, hogy a magyar szakemberek is tájékozottan, előítéletektől mentesen, a nemzetközi szakmai elveknek megfelelően foglalkozzanak a hozzájuk különféle problémákkal forduló LMBTQ kliensekkel. A Szekció szóban és írásban több szakmai fórumon megnyilvánult a reparatív terápia káros hatásaival kapcsolatban. Nézetünk szerint a terapeuta feladata a kliens önelfogadásának támogatása és az ezt nehezítő társadalmi környezet figyelembe vétele, nem az internalizált homofóbia erősítése és igazolása.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság finanszírozásában 2016-ben jelenik meg az Útmutató meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű és gender-nonkonform kliensekkel folytatott pszichológiai munkához című tájékoztató magyar fordítása, amely szintén naprakész információkat nyújt a szakembereknek a kliensek érdekeit szolgáló affirmatív szemlélet alkalmazásáról az őket érintő különböző élethelyzetekben.

A Szekció ezúton is tiltakozását fejezi ki a minden mérvadó szakmai fórum által meghaladottnak és kártékonynak tartott szemléletet képviselő, tudományos evidenciákat és az LMBTQIA kisebbséghez tartozó személyek érdekeit figyelmen kívül hagyó, az eltérő vélemények kizárásával szervezett rendezvénnyel kapcsolatban, és felszólítja a konferencia szervezőit nézeteik nyilvánossá tételére és a szakmai párbeszéd lehetővé tételére.

Budapest, 2016. szeptember 15.

MPT LMBTQ Szekció

Under the title above, a society called “European Association for Gender Wholeness” is organizing a conference between 22 and 24 September 2016, at an unknown place in Hungary, excluding the public. The title of the conference and the society are equally misleading. The program makes it clear that the event provides a meeting for the representatives of the so-called “reparative” therapeutic trend (with the participation of its leading apostle, Joseph Nicolosi himself), which trend considers non-heterosexual orientation a pathology and thinks its “cure” possible and desirable.

The LGBTQ Section of the Hungarian Psychological Association – as a member of the international LGBTI Network of APA – has been working for 4 years to help Hungarian psy-professionals treat LGBTQ clients informed, unprejudiced, and according to the international professional principles. Our Division has expressed its opinion for a few times on different forums regarding the harmful effects of reparative therapy. In our view, therapists have to support the client’s self-acceptance and to consider the social environment making the process of self-acceptance difficult, not to reinforce and justify heteronormativity and internalized homophobia.

In 2016, with the financial support of APA, we are going to publish the translation of the Guidelines for Psychological Practice with LGB Clients and with TGNC People to provide up-to-date information on applying an affirmative approach when dealing with the different life situations of LGBT clients.

Our Section hereby expresses its protest against the event representing a professionally obsolete and harmful approach, ignoring the interests of LGBTQIA+ persons and excluding the differing opinions. We call the organizers to make their views public and provide an opportunity for the professional dialogue.

Budapest, 15 September, 2016

LGBTQ Section of the Hungarian Psychological Association

Állásfoglalás

Az elmúlt hónapokban több – a pszichológus szakma és a pszichológia tudományának egyes szakágai által is hosszú ideje intenzíven tanulmányozott – kérdés aktuálpolitikai kontextusban lett ellentétes véleményeket tartalmazó vita tárgya internetes fórumokon és a sajtó nyilvánosságában.
Korábban a migráció, legutóbb a társadalmi nem kérdéskörében sokan fejtették ki álláspontjukat szakmatársaink és tagtársaink is. Az MPT elnöksége a szabad véleménynyilvánítás jogát tisztelve és gyakorlását támogatva azt ajánlja tagjainak, hogy olyan szakmai fórumokon fejtsék ki szakmai érveiket, amelyek fenntartását nem aktuálpolitikai érdekek motiválják, hanem a tudomány fejlesztése a gondolatok ütköztetése által. Történjen ez olyan szakmai közegben, amelyben egymás tisztelete, a szakmai etikai előírások megtartása és az egymás gondolatai iránti tolerancia a természetes. Társaságunk mindenkor szívesen biztosít fórumot az ilyen szakmai vitáknak.

 

Vargha András Oláh Attila
főtitkár elnök

SZAKMAI AJÁNLÁS A MIGRÁNSOKKAL VALÓ MUNKÁT SEGÍTŐ PSZICHOLÓGUSOK SZÁMÁRA

Kedves Kollégák!

A migrációs helyzet egyre több pszichológus szakembert indít arra, hogy valamilyen módon bekapcsolódjon az ezen a területen folyó munkába.
Az MPT Katasztrófapszichológiai Szekciója összeállított egy “Ajánlást” ehhez a munkához, amelyben segíteni próbálnak abban, hogy optimális keretek között léphessenek be a kollégák ebbe a folyamatba.

Az MPT Katasztrófapszichológiai Szekciója ezzel az ajánlással szeretné néhány olyan szempontra felhívni a pszichológus kollégák figyelmét, amelyek fogódzókat tudnak adni a migrációval érintett területeken végzett munkájukhoz.

1. A pszichológusok speciális helyzete/szerepe a migrációs problémák kezelése során
Fontos tisztázni a pszichológusok speciális helyzetét/szerepét a migrációs problémák kezelését érintően
a. Amennyiben a pszichológus a migrációs ügyekért felelős állami szervezethez tartozik, akkor a feladatköre a szervezeten belül szabályozott, és ezen szabályok szerint jár el.
Számukra javasoljuk az illetékes vezetőkön keresztül a civil segítő pszichológusokkal való együttműködések lehetőségeinek feltérképezését, annak kezdeményezését.
b. Amennyiben a pszichológus nem szakmai segítőként, hanem szakmájától függetlenül szociális önkéntesként tudna/szeretne részt venni a munkában, akkor lehetőleg ne vigyen be a folyamatba „pszichológus szerepkört”
c. Amennyiben a pszichológus szakmai önkéntesként kíván részt venni a munkában, akkor csatlakozzon valamely civil ill. karitatív segítő szervezethez, amelyről megfelelő dokumentáció is készüljön (pld.: megbízási-, munka- , önkéntes szerződés, stb.)

2. A civil szervezetekhez csatlakozó pszichológusok kapcsolati hálója
a. A különböző civil szervezetek keretei között segítő pszichológusok vegyék fel a kapcsolatot a többi segítő civil szervezet pszichológusaival is és erről a saját háttér-szervezetük vezetőit is tájékoztassák, illetve szorgalmazzák a különböző civil szervezetek közötti kommunikációt.
b. A civil szervezeten keresztül lehetőleg legyenek kapcsolatban (próbálják felvenni a kapcsolatot) az állami segítők pszichológusaival, illetve a társszakmák képviselőivel (pl. mentősök) is. Az együttműködések kialakítására az érintett szervezetek vezetői döntése alapján kerüljön sor.

3. A pszichológus önkéntesek viszonya a migrációs helyzet kezeléséért felelős hivatalos szervekhez
Tudatában kell lenniük annak a ténynek, hogy az intézkedések vonatkozásában a jelen lévő állami és önkormányzati szervezetek élveznek döntési prioritást. Emiatt a velük való kapcsolattartás különösen fontos, és a pszichológus beavatkozása csak e fenti szervek jóváhagyásával (engedélyével) lehetséges.

4. A pszichológus önkéntesek feladatkörei
a. A valamely civil szervezethez csatlakozott szakértő pszichológusok vegyenek részt azon pszichológussegítők felkészítésében, akik még nem kiképzettek a trauma- és kríziskezelésben (legalább annál a civil szervezetnél, amelynek a kötelékében részt vesznek a munkában, de szükség esetén a többi civil szervezetnek is adják meg ezt a segítséget)
b. Pszichológus szakmai önkéntes szerepükben legyenek szoros kapcsolatban a szociális és egészségügyi segítőkkel. Trauma- és kríziskezelés kompetenciáik birtokában végezhetik pl. az ő felkészítésüket, támogatásukat.
c. A migránsok szükség szerinti sürgősségi pszichológia ellátásán túl, lehetőleg csak a szociális segítők ajánlására/kérésére, vagy a migráns önkéntes jelentkezésére foglalkozzanak egyes migránsok konkrét pszichés problémájával. A pszichológus aktívan ne kezdeményezze a sürgősségi beavatkozáson túlmenő tipikusan pszichológiai ellátást.
d. A pszichológiai ellátás lehetőség szerint viszonylag elkülönített térben történjen – akár a segítők támogatásáról, akár a migránsok pszichológiai ellátásáról van szó. Az ellátás kijelölt helyszínét célszerű jól láthatóan feltüntetni több nyelven, „Pszichológiai elsősegély” megjelöléssel.
e. A migránsokkal való kapcsolat során a nyelvi nehézségek zavart okozhatnak az érdemi pszichológiai munkában. Az MPT honlapján ismertetjük azokat a szempontokat, amelyekre tekintettel kell lenni, akár egy közös harmadik nyelven zajlik a kommunikáció, akár tolmács közvetítésével. (elérhetőség: www.mpt.hu)
f. A civil szervezetek keretei között dolgozó pszichológusnak nem kompetenciája, hogy a rendvédelmi állomány pszichés állapotával foglalkozzon. Ám jelezhet az adott szervezet pszichológus vezetője felé.

5. A pszichológusok lehetséges szerepe a szociális segítők felkészítésében és támogatásában
a. Szakmai javaslataikkal segíthetik a szálláshelyen ideiglenesen tartózkodó migránsok optimális elhelyezését (családosok külön, prioritással, stb.), idejük strukturálását, a gyermekek életkornak megfelelő foglalkoztatását, stb.
b. Feladatuk a helyszínen lévők pszichés állapotának felmérése, a krízisben lévők mielőbbi ellátása.
c. A civil szervezetek segítőit felkészíthetik a traumatizáltak reakcióira, a tömegjelenségek szociálpszichológiai vonatkozásaira.
d. A civil szervezetek segítői számára szükség/igény esetén biztosíthatnak csoportos vagy egyéni debriefinget, esetleg esetmegbeszélést

6. Kommunikáció
a. A jelenlegi helyzetben kiemelten fontos az optimális kommunikáció (tartalmi és formai szempontból egyaránt) támogatása. Ehhez az is szükséges, hogy a pszichológussegítők pontos és hiteles információval rendelkezzenek.
b. Szaktudásukkal segíthetik a hatékony kommunikációs formák kialakítását (szükség esetén pl. a segítőket felkészíthetik a konfliktuskezelési technikák alkalmazására).

7. A pszichológus személyének védelme
a. A pszichológusok a tevékenység megkezdése előtt mérjék fel a saját élet és testi épség védelmének lehetőségeit, munkakörülményeiket ennek messzemenő figyelembe vételével és folyamatos monitorozásával, a szükséges együttműködések készenlétben tartásával végezzék.
b. A pszichológusok saját személyiségükkel, érzelmi ráhangolódással végzik tevékenységüket, ezért munkaképességük megőrzése érdekében is kiemelten fontos, hogy megfelelően gondoskodjanak a pihenésükről. Ebben meg kell állapodniuk az „ernyő”-szervezetük vezetőjével.
c. A tevékenység végzése megkívánja a pszichológusok heti több alkalommal, szükség szerint naponta megvalósuló esetmegbeszélő csoportjainak és szupervíziójának, valamint a pszichológus személyes érzelmi lereagálásának, tehermentesítésének megszervezését, biztosítását.

8. Adatvédelem
a. Az adatvédelmi és titoktartási szempontokat körültekintően kell kezelni a Szakmai Etikai Kódex elveinek szigorú betartásával.
b. Ha az eset körülményei indokolják a kliens személyének feltárását, akkor csak az ő írásos beleegyezésével és csak a konkrét jelenségre vonatkozó információk adhatók tovább az esetről.

A Katasztrófapszichológiai Szekció képviseletében az anyagot összeállították:
V. Komlósi Annamária és Nagy Ildikó
Kelt: 2015. 09. 11.

Tolmács közreműködése a pszichológiai ellátásban

A pszichológusok szakértői tevékenységgel kapcsolatos
nyilvános szereplésének elveiről

 

Az MPT és az MPÉE közös Szakmai Etikai Kódexének vonatkozó elveivel összhangban, kiemelve a pszichológusok társadalmi felelősségének elvitathatatlan fontosságát, az MPT – MPÉE Etikai Bizottsága az alábbi szempontokat tartja irányadónak a pszichológusok szakértőként való nyilvános szereplésével kapcsolatban.

 

  1. Szakmaiság

A pszichológusoknak szakértői minőségben, szakmai kérdésekről mindenkor olyan módon kell nyilatkozniuk, hogy állításaik, tárgyalásmódjuk összhangban legyenek a szakma aktuálisan elfogadott, korszerű tudományos eredményeivel.

  1. Előítélet-mentesség

A felelős nyilatkozatnak további kritériuma, hogy az semmilyen módon ne erősítse meg a közbeszédben megjelenő, téves társadalmi előítéleteket és sztereotípiákat. A pszichológusok feladata pont ezzel ellentétes; miszerint szakmai tudásukat a káros sztereotípiák lebontásának, és az igazságtalan, diszkriminatív gyakorlatok kritizálásának szolgálatába állítják, ezáltal is hozzájárulva azok megszüntetéséhez és az emberi méltóság védelméhez.

 

Az irányelvek működését a gyakorlatban illusztrálandó, a fenti elvek megvalósulását egy konkrét – napjaink társadalmában széles körűen megjelenő – témán szemléltetjük:

 

  • Magával a jelenséggel – azaz a gyermekeket érő szexuális abúzussal – kapcsolatos állásfoglalásunk, összhangban az American Psychological Association erre vonatkozó állásfoglalásával[1], az, hogy a gyermekek és a felnőttek közötti szexuális kapcsolat a gyermekekre nézve bántalmazó és kizsákmányoló, ezért elítélendő és a jog eszközeivel megfelelően büntetendő cselekedet.
  • Egy gyermekkori szexuális abúzus esetének elemzésekor a pszichológus szakértő kerüli az áldozat hibáztatását, nyilatkozatában egyértelművé téve, hogy a cselekmény az elkövető felelőssége – még akkor is, ha a jelenség komplex magyarázatot igényel – azaz semmilyen módon nem relativizálja az elkövető felelősségét (mint például a közvélekedésben gyakran megjelenő „csábításelmélet”, vagy a szexuális közeledést „törődésként” értelmezve elfogadhatóbbá tenni azt).
  • Pszichológiai (igazságügyi) szakértői vizsgálatot végezve az ügyben, szakértőként lép fel, azaz a mindenkori szakmai protokoll szerint folytatja le az eljárást, amelynek folyamatában nem feladata a helyzet erkölcsi megítélése.
  • A konkrét helyzetben kulcstémaként megjelenő trauma fogalmát komplexen, a vonatkozó legújabb szakirodalom tükrében értelmezi és mutatja be a hallgatóságnak. Így például tisztában van azzal, hogy a trauma tényét nem lehetséges pusztán az áldozat explicit beszámolójához kötni, valamint hogy a gyakorlati tapasztalatok sok esetben alátámasztják a trauma következményeként a hosszú távú károsodásokat – amelyek akár a neurális struktúrákban is kimutathatóak – függetlenül attól, hogy az tudatosan megélt szinten van-e.

 

Összefoglalóan

A társadalmi szemléletformálás hatékonyságára, és a pszichológus szakmára nézve egyaránt káros és hitelrontó a felszínes, túlzottan leegyszerűsítő, tudományos bizonyítottságot nélkülöző állítások hangoztatása, ezért a pszichológusoktól elvárható, hogy – követve a szakterületükön zajló tudományos vitákat – mindenkor a lehető legjobb tudásuknak megfelelően, társadalmi felelősségük tudatában, az előítélet-mentességre és a közgondolkodás pozitív irányba történő változtatására törekedve nyilatkozzanak.

Budapest, 2015. 04. 01.

MPT-MPÉE Etikai Bizottság

[1] http://www.apa.org/about/policy/sexual-abuse.aspx

Az emberi élet a legfontosabb érték. Az Öngyilkosság Elleni Küzdelem Világnapján a Magyar Pszichológiai Társaság az EFPA (Az Európai Pszichológiai Társaságok Szövetsége) minden tagszervezetével karöltve arra kéri a pszichológus szakembereket és az egészségügyben a mentálhigéné területén dolgozókat, hogy az eddigiekhez hasonlóan fokozott éberséggel tegyenek meg mindent az öngyilkosság jeleinek felismerésére, okainak felderítésére és az eredményes megelőzésre.
Társadalmunkban az öngyilkosság jelentős probléma, a 15-44 éves korosztályban a három leggyakoribb halálozási ok közé tartozik, és második a serdülők között. A fiatalok, az öregek, és a szociálisan elszigetelődött személyek a legkiszolgáltatottabbak, ezért a hatékony prevenció érdekében kiemelt figyelmet kell szentelnünk nekik, és meg kell értenünk azokat a mélyebb okokat, amelyek elvezethetnek az öngyilkossághoz.
Az EFPA szeretné felhívni a döntéshozók figyelmét egy átfogó, a WHO irányelveit regionálisan alkalmazó prevenciós stratégia kidolgozására. A pszichológiatudomány által felhalmozott tudás, és a szakemberek tapasztalatainak alkalmazása kulcskérdés egy ilyen program létrehozásában, ezért az EFPA széleskörű együttműködést sürget a törvényhozók és a pszichológusok között.
Fontos kihangsúlyozni a média szerepét is a jelenség reprezentálásában, ugyanis a nem megfelelő formában történő tájékoztatás veszélyeztetheti a kiszolgáltatott csoportokat. A pszichológusok segítséget nyújthatnak azon irányelvek lefektetésében, amelyek az öngyilkosságról szóló médiajelentéseket meghatározzák.
Szeretnénk, ha mindenkihez eljutna az üzenet, hogy az öngyilkosság megelőzhető. Figyeljünk egymásra, mert nincs értékesebb az emberi életnél!
Dr. Oláh Attila a MAGYAR PSZICHOLÓGIAI TÁRSASÁG elnök
Dr. Fülöp Márta a MAGYAR PSZICHOLÓGIAI TÁRSASÁG nemzetközi titkára
http://www.who.int/mental_health/prevention/suicide/wspd/en/