A Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciójának állásfoglalása az utóbbi hetek közéleti történései, közszereplői nyilatkozatai kapcsán

A Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciójának állásfoglalása az utóbbi hetek közéleti történései, közszereplői nyilatkozatai kapcsán

Az elmúlt hetekben több olyan, a nemi és szexuális kisebbségekkel kapcsolatos sajnálatos esemény és nyilatkozat történt, melyek kapcsán többek tévesen, előítéletekkel terhelten, az aktuális szakmai tudást figyelmen kívül hagyva foglaltak állást nemi és szexuális kisebbségekkel kapcsolatos kérdésekben.

Amikor nemi és szexuális kisebbségekről beszélünk Magyarországon, akkor – óvatos becslések szerint is – egy legalább százezres társadalmi csoportól mondunk véleményt, fogalmazunk meg állításokat, ezért elengedhetetlen, hogy csak olyan esetben tegyük ezt, ha kellőképp tájékozódtunk az adott kérdésben, hiszen egy kisebbség jogairól, lehetőségeiról, értékéről megnyilatkozni hatalmas felelősség.

Rengeteg kutatásban demonstrálták már azt – nem csak LMBTQ+ emberek esetében –, ahogy a közvélekedés előítéletessége, homofóbiája beépül a kisebbségben élő egyén önmagáról alkotott elképzeléseibe, sok esetben már kamaszkortól olyan pszichés nehézségeket okozva, mint a depresszió, szorongás, poszttraumás stressz, az átlagosnál nagyobb öngyilkossági veszélyeztetettség. Ezekhez a sajnálatos, és amúgy elkerülhető terhekhez minden egyes megnyilvánulás hozzájárul, amelyek teljesen megalapozatlanul igyekeznek a többségnél értéktelenebbnek beállítani az LMBTQ+ embereket és kapcsolataikat.

Jelentős mennyiségű, több tudomáyterületen végzett kutatás áll rendelkezésre azonos nemű szülőkről és gyermekeikről, melyek következetesen azt demonstrálják, hogy a szülői hatékonyság, a szülőség „minősége” nem függ a szülők szexuális orientációjától. Az úgynevezett „szivárványcsaládok” legalább olyan támogató és egészséges közeget biztosítanak gyermekeiknek, mint az ellenkező nemű szülők, vagy az egyszülős családok. A szivárványcsaládokban nevelkedő gyermekek jóllétére, sikerességére, boldogulására nincs hatással a szülők szexuális orientációja.

Ezzel szemben minden gyermek boldogulására hatással van az, hogy szerető, támogató szülő/szülők nevelik-e, vagy gondoskodás nélkül kell felnőniük. Emiatt is tiltakozunk minden olyan kijelentés ellen, amelyek azt sugallják, hogy meg szabad fosztani gyermekeket annak lehetőségétől, hogy szerető közegben nevelkedjenek, pusztán előítéletekre hivatkozva.

Mindez azért is rendkívül káros hozzáállás, mert sok LMBTQ+ gyermeknek, fiatalnak éppen az okoz maradandó sebeket, ha a társadalmunktól azt az üzenetet kapják, hogy nekik, ha felnőnek, nem lehet családjuk, vagy ha lesz is, az nem lesz olyan értékes, mint az ellenkező neműek családja. Ezért is fontos, hogy a nyilvánosság számára véleményformáló erővel bíró közszereplők, közintézmények ahelyett, hogy elrejtik a nemi és szexuális sokszínűség valóságát, inkább segítsék, hogy minden szinten megjelenhessen az a sokszínűség, ami amúgy az emberi természetet jellemzi. Abszurd, teljességgel szakmaiatlan, és bármiféle tudományos bizonyítékot nélkülöz az a feltételezés hogy azonos nemű párokat, vagy épp LMBTQ+ (vagy annak tartott) embereket látva egy egyén szexuális orientációja (vagyis az, hogy melyik nem képiselői iránt érez vonzódást) meg tud változni. Az egyetlen dolog, ami meg tud változni a sokszínűséget látva, az az emberek elfogadásra és nyitottságra való képessége.

A fentieket összegezve, a pszichológia területén az utóbbi évtizedekben összegyűlt tudományos eredmények ismeretében ellenzünk minden olyan megnyilatkozást, amely a nemi és szexuális kisebbségek patologizálását, kirekesztését, személyük, kapcsolataik és családjaik alacsonyabb rendűségét közvetíti, vagy megbélyegzi a nemi és szexuális kisebbségeket segítő szakembereket, kutatókat.

Magyar Pszichológiai Társaság, LMBTQ szekció